Július 9. 15 óra, zaklatott hangú telefon érkezett a lelkipásztor számára, aki Debrecenből autószervizelése után tartott Abádszalókra haza. Vihar utáni döbbent csend fogadta a város református templomának környékén. Sok háztető tó felőli részén összetörve utcán heverve találta a cserepeket. Az udvarra befordulva a kb 50 méter hosszú iskolaépület, mely parókia és pihenőház gerendázata lyuggatott palákkal tátongott az ég felé. A templomtetőn mintha puskagolyók szántottak volna végig, lyukakkal ékelt.
Rövid időn belül négy településről érkezett tűzoltókocsik személyzetei vizet szivattyúztak, háztetőket nejlonnal borították. Az iskola épületet a tiszafüredi és abádszalóki egységek szerda délelőttől csütörtök délig nejlonozták- a közepén üres maradt, hiszen a 300 sérült otthonból 35 ekkor még hátra volt.
12-e délelőtt jég nélküli felhőszakadás végigáztatta újra az épületet és a templomot ( a templom tetejére szakember híján nem került nejlonborítás): mindenütt állt a víz, orgona Úrasztala és padok között; illetve az iskolaépületben.
13-a, egy teljes tekercs nejlon szállítmányt kaptunk melyet a helyi Erdőbirtokos Szövetkezet nyd. vezetője, Komáromi Kálmán három munkatársával ” teknőket” képezve a padlásokon végigterítette.
A Várost Üzemeltető Szövetkezet munkatársa Kovrig Zoltán küldött 12 közfoglalkoztatású munkást az épület nejlon nélkül lévő középső részének ideiglenes befedésére.
Isten áldását kérjük, a város vezetőire Kovács Mihály polgármester úr és munkatársaira, akik eddig is és most is, tőlük telhető minden segítséget megadnak a gyülekezetnek.
Isten áldását kérjük nt. Szabó József esperes úrra és Nagy Kálmán lelkipásztorra, akik személyesen és háttérből sokat tesznek e katasztrófa megoldásáért. A Református Egyház Szeretetszolgálatának budapesti és debreceni vezetőségére, akik fáradoznak kézzel fogható segítségnyújtás lehetőségén!
Szűcs M Sándorné